Az egri tanuló ifjúság türelmetlenül szemlélte a felnőttek tehetetlenségét, ezért – mert feltétlen játszani akart – 1907-ben megalakította az Egri Ifjúsági Footbal Klubot. Első idegenbeli mérkőzésüket Hatvanban játszották az egriek, és 2 – 0-ás győzelmet arattak. Egerben a Dobó István katonai laktanya előtti területet használták játéktérnek, főleg iskolai tornaünnepélyek alkalmával léptek színre a diákok csapatai. A fiatalok nyomán a felnőtt lakosság is „beindult”, így az 1908-ban megalakult Egri Torna Egyesület, az atlétika mellett pártfogásba vette a labdarúgást is. Az ETE vezetése toborzót, majd edzőmérkőzéseket szervezett, mivel más települések csapatai már szervezett (az MLSZ 1901-ben alakult) bajnokságban szerepeltek. Az Érsekkert mögötti (a vasútállomással szemben) alkalmi pálya volt a mérkőzések helyszíne, számos budapesti csapat is eljutott meghívásra Egerbe. Játszottak az egriek miskolci csapatokkal is. Az emberek közötti békétlenséget azokban az időkben sem nélkülözte a közélet. Ennek okán vált ki az ETE-ből az önálló Egri Footbal Klub 1913-ban. Már azon gondolkoztak, hogy elindulnak bajnoki küzdelmekben, az I. világháború azonban meghiúsította a tervüket. Barátságos mérkőzéseket Tiszafüred és Mezőkövesd csapataival rendeztek. Utóbbiakkal botrányos összecsapást is feljegyzett az akkori krónikás.
A MESE 1919-BEN SZÜLETETT
Különös módon, az első világégés után is a diákok szorgalmazták a folytatást. Az Egri Torna Egylet rövid ideig működött, helyette Egri Testgyakorló Kör alakult számos szakosztállyal, benne labdarúgással. Miskolc és Losonc csapatát nyerték meg ellenfélnek. Az eredményekről már az Egri Újság is beszámolt. Az egri labdarúgás fejlesztésének alapvető követelménye azokban az időkben egy állandó játéktér kialakítása. A Tanácsköztársaság idején a pálya az Érsekkert közepén volt, ahol később szovjet emlékmű állt, majd utóbb szökőkút és park létesült. Gondoltak a mai stadion helyére is, ám a vizes terület lecsapolása sok pénzbe került volna. Ezért évi 1 aranykorona eszmei díjért az érsekségtől megkapta a klub a jelenlegi salakos pálya helyét, ami akkor bokros, fás terület volt. Elfogadható körülmények megteremtése társadalmi összefogással történt. Tervezték, hogy mielőbb belépnek a Magyar Labdarúgó Szövetségbe. Az Egri Munkás Testedző Egyesület neve alatt folyt a tervezés, ám a politikai változások számos elképzelést meghiúsítottak. A Tanácsköztársaság bukása után ismét Egri Torna Egylet lett a klub neve. Közben országos szervezésben létre hozták a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) klubokat, hozzá társult az Egri Sport Egylet, kialakult a legendás MESE, még 1919-ben. Az első tréner Kiss Béla volt, aki a Bp. Postástól érkezett. Eger csapata 1920-ban így állt fel: Opré – Szanitsák, Szőke, Lantos – Csendes, Csányi – Hollós, Jezniseszki, Lakatos, Kulcsár, Petrik. Az első bajnoki mérkőzést 1920. október 11-én játszotta az Eger a Miskolci MOVE csapatával és 1 -1 lett az eredmény a kerületi bajnokságban. A bajnoki mérkőzések mellett rendszeresek voltak a barátságos találkozók. A MESE csapata 1921-ben nyerte első bajnoki címét.
A közönség érdeklődése egyre inkább fokozódott, 1922-ben egy budapesti kerületi csapat ellen (barátságos mérkőzésen) 3000 néző volt a salakos pálya körül. Feljegyzések szerint az egri labdarúgó sport első évtizedeinek legnagyobb játékos egyénisége Lakatos Lajos volt. Anyagi gondok mindig adódtak, ezért voltak évek, amikor csak barátságos mérkőzéseket játszott a MESE. Számos fővárosi csapat megfordult Egerben, hogy bemutassa a játék magasabb színvonalát. Sok esetben ráfizetéssel jártak ezek az akciók. Érdekesség, hogy a MESE helyben tovább rivalizált az ETE csapatával. A játékosokat ide-oda csábították. Megjegyzést érdemel, hogy magas színvonalú és rendszeres volt Egerben a középiskolai csapatok bajnoksága. Gondot jelentett, hogy csak egyetlen pálya állt rendelkezésre. Számos kísérlet történt stadion építésére, a szükséges anyagiak azonban továbbra is hiányoztak. Még az országos sajtó is foglalkozott az egri pályaviszonyokkal. Az 1930-as években alakultak más csapatok, Egri Dobó István SE és Egri Vasas (Lakatosárugyár) néven is. A Vasas helyi riválisa lett a MESE csapatának.
AZ NB III. VOLT AZ ELSŐ CÉLKITŰZÉS
A MESE mindentől függetlenül folytatta életét az ÉLASZ I/B osztályban. Különböző mátravidéki csoportokban szerepelt az együttes – váltakozó sikerrel. Akkori neves csapatok: Diósgyőr, Ózd, Miskolc, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Zagyvapálfalva, Pereces. Az 1930-as évek közepén futballozott az egri csapatban Pál, Zagyvai, Vas, Juhász, Kripkó, Pongor, Lakatos, Sztojka, Takács, Oláh, Magyar. Az MLSZ létrehozta a Nemzeti Bajnokságok különböző osztályait. Az egriek szeretnének legalább az NB III-ban szerepelni, de a szükséges pénz változatlanul hiányzott. Rendre a területi I. osztály maradt az Egernek, egészen 1941-ig.
A II. világháború alatt már az NB II. elérése is megfogalmazódott Egerben, ám biztos helye az NB III-ban volt a MESE együttesének. Barátságos mérkőzéseken: MESE – Recski TK 5 – 4, MESE – Csillaghegy 3 – 2. Az egri gárda névsora: Grecz – Kovács, Zagyvai, Korcsmáros – Tóth, Sztrapkovics – Gyöngy, Vízi, Horváth, Molnár, Rózsa. Az 1941-1942. évi NB III-ban 11. helyen végzett a MESE. A csoportjában számos fővárosi együttes szerepelt, így Budapesten is egyre ismertebbé vált az egri labdarúgás. Sokaknak tetszett a MESE elnevezés is. A háború alatt tovább folyt a bajnokság. Eger felvidéki csapatokkal (Losonc, Fülek) került egy csoportba, de két fővárosi klub (Csepel, UTE) szintén lendített az érdeklődésen és a színvonalon. Általános volt a vélemény, hogy Eger csapata ne a kiesés ellen harcoljon (1943.), hanem a feljutásért. Az 1944. évi küzdelmeket megzavarta a háború, bár szervezésekkel igyekeztek biztosítani a játék menetét. Ez nem mindig sikerült. Amikor a harcok Egert is elérték, a pálya is bombatámadást kapott. Szerencsére a felszerelést megmentette Tompos Bertalan és Horváth István, mégpedig egy borpincében.
Politikai okokból megszűnt a MESE elnevezés, az újjászervezés idején számos név is felmerült a jövőre vonatkozóan (Vasas, Dobó, stb.). Végül az Egri Sport Egyesület kezdte meg működését, de nem sokáig. A politikai viták tovább élesedtek, az újabb név: Egri Munkás Testedzők Köre. A front elvonulása után helyi csapatok játszottak ismét labdarúgó mérkőzést, először 1945. március 11-én. Néhány név a vezető csapatból: Nagyszalóki, Bíró, Kovács L., Nagy A., Varga, Piller, Dobos. Vezetők: Bátok Ferenc, Estefán Géza. Bajnoki mérkőzés helyett a Szabadság Kupa elnyeréséért játszottak az MLSZ északi alszövetségének csapatai. Később az ÉLASZ szervezte az első területi bajnokságot, Eger az I. osztályba szerepelt. A mérkőzéseket általában 2000 – 3000 néző érdeklődése kísérte. Vasutas klub is alakult Egerben, így rövidesen bekövetkezett egy összevonás.
EGERBŐL KÜLÖNVONATTAL SELYPRE
A (sokadik) új név: Egri Vasutas Munkás Klub. Nem telt el sok idő, hogy az egri labdarúgók Egri SZTK feliratú mezben léptek pályára. Szerencsére ezek a momentumok nem zavarták a mérkőzéseket. Az egriek közép csapatnak számítottak az északi térségben. Ettől függetlenül a megyeszékhelyi állapotokra jellemző, hogy 1948 tavaszán 10 – 0-ra kaptak ki az egriek Füzesabonyban. További megyei ellenfelek: Gyöngyös, Selyp, Rózsaszentmárton. Az 1848-49-es szabadságharcra emlékező események keretében a MATEOSZ (kapusa: Grosics Gyula) vendégeskedett az egri salakon és 4 – 0-ra győzött. Ahogy a társadalmi élet, úgy a sport, benne a labdarúgás állandó változásokat élt meg. Eger az NB III-ban szerepelt. Minden személyi kérdésnél fontosabb, hogy szakembert szerződtetnek edzőnek, Jáhn Aladár személyében (1949.). A magyar B-válogatott (Gellér – Kovács II., Nagy II., Kónya I. – Kovács I., Bányai – Dombos, Aspirány, Hidegkuti, Zsolnai, Babolcsay,) szereplése lendületet ad az egri fejlődésnek. Az egrieknél Madaras, Kapuszta, Veréb, Dobos, Tóth, Horanek, Gyöngyös, Sándor, Piller, Drencsényi, Kovács (Canimó) játszott, az eredmény: 5 – 1 a vendégek javára. Selyp színeiben, Heves megyei csapat volt az Eger legnagyobb ellenfele az NB III-ban. A két csapat selypi mérkőzésére különvonat indult Egerből, a mérkőzés 3 – 2-es vendégsikert hozott. Ezzel Eger először jutott be az NB II-be (1950.). Abban az időben az edzésekre is 400 – 500 néző volt kíváncsi, de egy korszerű sportpálya még mindig hiányzott. A városi tanács 100 ezer forintot szavazott meg a stadion építésére.
1954-BEN ELKÉSZÜLT A STADION
Új edzőt is választottak Nagy András személyében. Az első NB II-es csapat: Madaras – Kapuszta, Szentmarjai, Dobos – Tóth, Boros – Szabó, Baranyi, Nagy F., Váraljai, Drencsényi. Az Egyesület új Neve: Egri Építők (1951. január). A tavaszi szezont mégis Egri Pedagógus néven kezdi a csapat, majd májustól, Egri Fáklya néven folytatja. Az NB II. Keleti csoportjában általában a középmezőnyben foglal helyet a csapat. Egyre inkább gyengül a gárda teljesítménye, és csak azzal menekül meg a kieséstől, hogy Budapesten 2 – 2-es döntetlent ér el a Lokomotív otthonában. Eger mindig híres volt arról, hogy élénk volt a közönség érdeklődése. Előfordult, hogy 6000 néző övezte a salakos pályát. A Fáklya 1952-ben is megkapaszkodott az NB II-ben. Íme egy 1953-as összeállítás: Madaras – Szentmarjai, Hődör, Dobos – Fenyvesi, Virágh, Szabó, Báder, Nyári, Nagy (Pusztai), Kovács. Az edző még mindig Nagy András. Azokban az időkben a legjobb NB II-es helyezés: 16 csapat között 7. az Egri Fáklya. A labdarúgás népszerűségét csak növelte, hogy 1954 augusztusában, az Ózd elleni 1 – 0-ás győzelemmel – 15000 néző előtt – felavatták a stadiont. A Fáklya összeállítása: Madaras – Pusztai, Szentmarjai, Dobos – Báder, Vígh – Szabó, Fenyvesi, Hődör, Palatinus, Látó. Még az év őszén Egerben szerepel a vb-ezüstérmes magyar válogatott, de már kissé változott összeállításban (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Bablena, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi). A Fáklya csapata: Madaras – Pusztai, Szentmarjai, Dobos – Báder, Virág – Bakonyi, Fenyvesi, Hődör, Palatinus, Látó. A válogatott 9 – 1-re nyert, az egri gólt Palatinus fejelte.
A FORRADALOM, MINT MEGMENTŐ
A bajnokság azonban nem sikerül fényesre, sőt kiesett az NB II-ből az Eger, és 1955-ben csak a megyei bajnokságban indulhatott. Az Egri Petőfi nevet vette fel a klub, néhány hónap elteltével Egri Bástya lett. A Bástya megnyert az 1955. évi megyei bajnokságot. Az osztályozón azonban elbukott. Mégis bejutott az NB II-be, mert a Szolnoki Légierő visszalépett. Az edzői feladatokat ismét Jáhn Aladárra bízták. Az 1956-os esztendő nem sikerült jól, mert a Bástya az utolsó helyen végzett az NB II-ben, ám „szerencséjére” kitört a forradalom, és nem lett kieső. Egri Sport Club alakult 1957-ben. A Szolnok ellen így állt fel a csapat: Nagy M. – Pusztai, Lisztóczky, Tomsó – Boros, Báder – Takács, Hídvégi, Nagy F., Hanus. Később új edző, Kovács László vette át a csapatot. Új neve: Fehérvári, Benes, Bajuhovszky. Ingadozó volt a csapat szereplése, ezért egy bajnoki átszervezés nyomán az NB III-ba került. Az edzői posztra Szentmarjai Tibor került, a játékosok között Szász, Kelemen, Nagy J. számított újnak az eddigiek mellett. Az 1958 – 59-es NB III-ban 6. helyen végzett az Eger. Megelőzte például az Egercsehi Bányász is. A közvélemény felháborodása nem ismert határokat, mert ez csalódással ért fel. Eger messze járt a remélt NB II-es osztálytól. Új csapat – Szűcs, Baranyi, Lisztóczky, Boros, Miskolci, Várallyay, Nagy J., Hídvégi, Hanus, Nagy F., Bocsi – szerveződött, de Egri Vasas néven.
EGRI DÓZSA – FÉNYES KORSZAK
Az Egri Dózsát – központi akarattal – 1961-ben hozták létre. Javulnak ugyan az eredmények, de az NB III-as negyedik helyezéssel senki sem elégedett. Tovább alakul a csapat. Papp – Szász, Hanus, Révász – Várallyai, Kelemen – Handó, Hídvégi, Üsztöke, Nagy F., Bostai játszott például a Kazincbarcika ellen és nyert 5 – 1-re. Nagy István edző irányításával 1961 - 62-ben az NB III-as Keleti csoport bajnoka lett az Eger. Az NB II-ben cél: a bentmaradás. Az edző már Molnár Péter, a végeredmény: 9. helyezés. Aztán egy fordulós a bajnokság. Új nevek: Mészáros, Kiss J., Kovács P., Miskolci I., Varga. Az Egri Dózsa 2. helyen végez 1963-ban és 1964-ben is. Ettől kezdve egyértelmű az előrelépés szándéka. Edzők: Juhász Attila, majd Kemény Tibor. A Kecskeméti Dózsát 1965-ben a Papp – Mészáros, Kiss, Szász – Révász, Hanus – Nagy K., Faliszek, Borsányi, Varga, Csizmadia összeállítású együttes győzi le 3 – 0-ra. Komló ellen a Kovács – Mészáros, Kiss, Winkler – Alaxai, Szász – Prommer, Sárközi, Zilahi, Varga, Faliszek összeállítású csapat játszik. Az NB II. Keleti csoportjának bajnoka lett az Egri Dózsa. Irány az NB I/B! Az Egri Dózsának már egész Heves megye szurkol 10 – 15 ezer néző látogat ki a meccsekre 1966-ban.
ELŐSZÖR 1967-BEN AZ NB I-BEN
A Szentmarjai Tibor által irányított csapat hatalmas küzdelem mellett tartózkodik az élmezőnyben, jó nevű klubok együtteseivel találkozik. Végül 2. az Egri Dózsa, de az ezüstérem is NB I-es jogot jelent. Az NB I-es csapat kerete: Papp, Kovács, Kárpáti, Kiss, Winkler, Tátrai, Berán, Faliszek, Sárközi, Zilahi, Kovács Gy., Rajna. Edző: Szentmarjai Tibor. A Ferencváros egri vendégjátékára 18 ezer néző kíváncsi. Soha nem felejthető, hogy 2 – 2 –es állásnál két elkerülhető góllal veszít 4 – 2-re az Eger. Ám, legyőzi a Bp. Honvédot úgy, hogy a fővárosiak már 3 – 0-ra vezettek, a vége mégis 4 – 3 lett az Eger javára. Felejthetetlen időszak, noha végül az Eger csak az utolsó (16.) helyen végez 19 pontot szerezve. Az egri vezetők – élén Juhász Károly és Libertényi Sándor – nem adják fel. A közönség is kitart a csapat mellett, nem lehet más a célkitűzés, mint a visszajutás a magyar élvonalba. Az 1968-as NB I/B-s keret: Kovács, Bulyovszki, Mészáros, Kiss, Winkler, Kárpáti, Tátrai, Berán, Tóth M., Varga, Szűcs, Budai, Lakinger, Rajna. Edző: Turai András. Az Eger 1 ponttal előzi meg a Komlót a táblázaton és ismét NB I-es. Szusza Ferencet szerződtetik edzőnek. Jól indul a bajnokság egri szempontból, hiszen hat forduló után a 3. helyen áll a csapat. Új játékosok: Landi, Salcza, Czeceli, Kovács F., Bánkúti. A jó kezdést számos vereség követte. Hiába küzdött és reménykedett mindenki, Eger ismét a 16. helyen végzett és azzal másodszor is kiesett az NB I-ből.
VÁLTOZATLAN SZÁNDÉK AZ ÉLVONAL
A második sikertelen próbálkozás után 1970-től következett az újabb erőgyűjtés, de egyszezonos a bajnokság. Kovács Ferenc lett az edző. Az 1970 – 71-es bajnoki esztendőben második az Eger, és az Egyetértés társaságában harmadszor is eléri az NB I-et. Egyre inkább kicserélődik a csapat. Deésy, Simon, Tóth A., Tóth T., Vígh, Ambrus I. Ismét adódnak biztató eredmények, de hiába minden igyekezet 1971 – 72-ben is, a csapat harmadszor is könnyűnek találtatott az élvonalban. Az NB I/B-re Mathesz Imre lett az edző, majd Hidegkuti Nándor vette át a szakmai irányítást. A keret: Landi, Kelemen, Kovács B., Lakatos, Ambrus Z., Sípos, Vígh, Bánkúti, Patkós, Ambrus I., Patvaros, Czeceli. Csak a bentmaradást sikerült biztosítani. Nagyszalóki András edző vezényel 1973 – 74-ben. Aztán újabb változások a bajnoki rendszerben, 1974 – 75-ben NB II-es a Dózsa. A keret: Csank, Szegő, Lakatos, Patvaros, Csathó, Horváth J., Bánkúti, Müller, Márta, Kovács, Barta, Királyhegyi. A zuhanás nem állítható meg, kiesik a csapat az NB II-ből és az NB III-ban találja magát. Bánkúti László lett az edző, irányításával sikerül a visszajutás az NB II-be, méghozzá fölényesen. Igen ám, de közben vezetői szinten elindulnak a tárgyalások a megyeszékhelyi minőségi sport átszervezésére.
ÖSSZEVONÁSSAL – EGER SPORTEGYESÜLET
A pártbizottság javaslatára megszűnnek a jelentős városi sportegyesületek, és 1977-től megkezdi működését az Eger Sportegyesület. Az Egri Dózsa és az Egri Vasas labdarúgó szakosztálya is egyesül ennek megfelelően. Az egyesülési keret: Csank, Kakas, Flak, Fodor P., Zsidai, Csathó, Csuhay, Barta, Galántai, Horváth S., Vígh, Dudás T., Pócsik, Molnár A., Burján, Lengyel, Fitala, Homonnai, Forgó, Rási, Magyar, Cseh, Berecz E., Szabó I., Csapó, Mundruczó. A labdarúgás az NB Ii-ben folytatódik Egerben, Kakas, Zsidai, Galántai, Méhesi, Csepregi, Pécsi, Tabár játszik a csapatban a régieken túl. Dudás T. a legeredményesebb támadó. Általában jól szerepel az NB II-ben az ESE. Az 1980-as évek elején ismét Szentmarjai Tibor lett az edző, majd következett a Csank - korszak. Újra célkitűzés az NB I., noha nem feltétlenül. Csank János jól ismeri a helyi viszonyokat, a játékosokat. Ezek: Bartos, Bodolai, Berecz I., Zsidai, Varga, Szert, Patvaros, Sass, Horváth J., Lengyel, Simon A., Szilágyi A., Kiss T., Kiss Gy. Ismét növekszik a nézőszám. A Dohánygyár, élén dr. Domán László igazgató, szakosztályelnökként áll a futball mögé. Vitathatatlan érdemeket szerzett Cs. Kovács Mihály, és technikai vezetőként Simon Flórián. A klubvezetők közül Békési József és Szölgyémy Ferenc neve érdemel feltétlen említést. A csapat az 1983 - 84. évi bajnokságban kiharcolja az NB I-be jutást. Ez a negyedik egri próbálkozás az élvonalban. Új nevek: Póta, Aranyos, Megyesi, Smuczer, Jávorszky, Szebegyinszki. Két szektorral bővítették az egri stadion lelátóját. Baráti kör alakult, vezetői dr. Jenes Pál, Somodi Lajos. Ismét voltak emlékezetes mérkőzések az 1984 -85-ös bajnoki évben, újra lázba hozta a várost a labdarúgás, az NB I-es tagságot azonban nem sikerült megőrizni. Sovány vigasz, de nem sereghajtóként búcsúzott a csapat. Talán éppen ezért rugaszkodtak neki a feladatnak újból, csakúgy, mint az 1960-as évek végén. Az 1985 - 86-os bajnokság is az Egerről szólt, bár nem az élvonalban. Dunaújváros mögött 2. az ESE, de azzal is NB I-es. Csank János Békéscsabára kerül, utódja az edzői poszton Kiss Tibor. A keret: Bodolai, Szabó I. L., Póta, Csepregi, Csomány, Fegyverneki, Fodor, Hodur, Jávorszky, Jegesi, Juhász, Kiss Gy., Kónya, László I., Lengyel, Méhesi, Simon, Smuczer, Szert, Varga, Vojtekovszki, Zsidai. Azokban az időkben volt nyári torna a Marlboro Kupa. Az NB I-es szereplés ötödször is kieséssel végződik.
KÖZELEG A MÉLYPONT
Az egri sport folyamatosan átalakul a rendszerváltással. A labdarúgás egyre inkább magára marad. Az 1987 – 88. évi egycsoportos NB II-ben 13. helyezett az Eger. Egy év múlva a kétcsoportos NB II-ben keleten 6. az Eger, majd azt követően 8. helyen végez az egyre nehezebb anyagi helyzetben lévő gárda. Az 1990-es esztendőhöz Bodolai, Rácz Zs., Csendes, Lengyel, Smuczer, Jávorszky, Mundi, Oláh, Horváth, Simon, Fodor, Nagy G. neve fűződik. Az NB II-es tagságot egyre nehezebb megőrizni. Kaló József óriási erőfeszítéseket tesz az életben tartásra hosszú vajúdás után, végül szinte egyedül marad. Az edzői poszton Bánkúti Lászlót, Varga Zoltán váltja, majd ismét Kiss Tibor következik. Újabb játékosok: Czeglédy L., Vadicska, Kormos, Csűri, Berecz, Kanyok, Csató J., Halász, Lévai, Horváth Zs., Schindler, Zentai, Mirkóczki, Stark, Szerdahelyi. 1991-ben 8., 1992-ben 9., 1993-ban 14. az ESE. A csapatot nem tudja az NB II-ben tartani Csuhay József edző, a korábbi egri, majd válogatott játékos sem. 1994-ben 15. és azzal az NB III-ba esik. Egy év múlva megnyeri az NB III-as Mátra-csoportban a bajnokságot az Egri FC. A keret: Tóth, Schindler, Csendes, Endre, Forgács, Unyatinszky, Vojtekovszki, Szabó L, Bud, Kovács, Karacsunk, Lehnert, Berecz. Az NB II. Keleti-csoportjában a 11. volt 1996-ban az Eger – Egertej (Ötvös Imre) csapata. Molnár, Tóth A., Gyöngyösi, Márton, Telek, Bábik, Bud, Kormos, Szamosi, Csomós, Szekeres játszik akkor. Az edzői posztra Vígh Tibor kerül. Új játékosai: Aszódi, Bezzegh, Hompoth, Kiskapusi, Klátyik, Holtner, Bak. A csapat 1997-ben az utolsó helyen végez, de átszervezés miatt marad az NB II-ben. Zsidai József is megpróbálkozik a szakmai irányítással, majd ismét Csuhay József következik a kispadon. Újabb játékosok – Juhász E., Baranyai, Csuhay M., Montvai, Nagy P., Bajzát, Némedi, Oláh, Kasza, Bercsényi, Béres, Hajmási, Varga, Bocsi, Péter, Nagy Gy. T., Kiskapusi, Tábor, Horváth T. – kapcsolódnak be Eger labdarúgásába. A történetek menetében 1998-ban 10., 1999-ben 9. az Eger. Előbbi években FC Eger Tengely-Közmű néven fut az egri labdarúgás. Szabó Sándor, Szekeres Károly, Molnár László szponzorként kíván segíteni. László István edzőségével és szorosabb összefogással egyértelmű fellendülés tapasztalható. Mélypontról emelkedik az egri futball. Új játékosok a sorban: Bóta, Szobóczki, Vígh, Javrujan, Csőke, Porkoláb, Katona. Az 1999-2000. évi bajnokságban magasabb célok kerülnek kitűzésre, az NB I/B-be jután. 2000-ben 3. helyen végez az NB II-ben az Eger. A város vezetése is segít, dr. Nagy Imre polgármester jóvoltából.
ELKERÜLHETETLEN A SZÜNETELTETÉS
Megjelenik egy új szponzor Tóth Béla, aki az ígéreteken kívül valójában nagyon kevés pénzt hozott. Eich László lett az edző. Tőle 2001 áprilisában Szentes Lázár veszi át a csapatot. Irányításával az NB II-es Szabolcs-Gabona csoportban Diósgyőr előtt lett bajnok az FC Eger és bekerül az NB I/B-be. Teljesen új csapat épül. Tagjai: Molnár, Varga, Martis, Földvári, Sánta, Máté, Horváth Cs., Truczka, Ördög, Csató J., Cipf, Domán A., Kellner, László T., Szabó J., Zahorecz, Filó, Szarvas, Vidakovics, Horváth T., Balla, Tóth-Kovács, Deme, Kiri, Katona, Nagy G., Kasza. Jó kezdés után folyamatosan kiderül, hogy nincs pénz. Ősszel 8. az Eger. A kilátástalan helyzetben Szentes távozik, Utódjának Hannich Pétert hozza Egerbe az ügyvezető Szemán György. A csapat a 9. helyen végez, de az egész társaság távozik 2002 nyarán. Agria FC néven alakul egy csapat és NB III-as jogot vásárol. Kormos Imre az edző, majd Kiss Tibor váltja. Egy évig tart az élet. A játékosok: Molnár, Fülep, Endre, Dancs, Somogyvári, Szabó K., Szőke, Kaszás, Csanádi, Surin, Horváth, Hegedűs D., Kaknics, Busai, Tajti N., Nagy Zs., Kiss T., Szabó M., Fehér, Kaszás és még néhány fiatal. A csapat 2003-ban a 14. helyen végez, de önkormányzati támogatás hiányában, költségeket természetesen halmozva, minden igyekezet ellenére feloszlik. Két év teljes kiesés következik.
EGY ÚJ KORSZAK KEZDETE
A következő ciklus 2005 tavaszán indul. A csapat a megyei II. osztályban kezd, és megnyeri a bajnokságot 2006-ban. Ez volt a cél a megyei I. osztályban is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
